Nem kell tökéletesnek lenni, elég ha "elég jók" vagyunk

Sokszor hallhatjuk a pszichológustól vagy a médiában, hogy elég csak "elég jónak" lenni. De mi is az hogy elég jó? Egy pszichológus szemszögéből az, hogy "elég jónak" érzem-azaz tisztában vagyok azzal is, hogy nem a tökéletesség elérése a lényeg- magam fontos mutató lehet a lelki egészségben. Ha elég jónak érezzük magunkat, ez hatással lehet arra, hogy milyen kapcsolataink vannak, hogyan ápoljuk azokat, illetve a hétköznapok boldogságában is szerepet kaphat.

De honnan is jöhet az a kifejezés hogy elég jó vagyok? Korábban a szülő-gyermek kapcsolat témaköréből származó "elég jó anya" koncepciója került be a köztudatba. Azonban az "elég jónak" (nem kell tökéletesnek lenn) lenni kifejezés  később az élet több területén is : a párkapcsolatra munkahelyi helyzetekre, és leginkább önmagunkhoz való viszonyunkra vonatkoztatva.

Tehát az hogy elég jól vagyok, azt jelenti hogy el is elvárásaim vannak magammal szemben ismerem és el is fogadom a saját hibáimat, korlátaimat. Az elérhetetlen célok kitűzése frusztrációhoz vezethet, sőt önbizalomhiányt és lelki problémákat okozhat.

Azt hogy mennyire érezzük magunkat értékesnek, szerethetőnek, mennyire hiszünk abban hogy képesek vagyunk bizonyos dolgokat véghez vinni, közvetlenül kapcsolódhat az elég jó érzéséhez. Azok akik megfelelő önbecsüléssel rendelkeznek talán reálisabban látják saját képességeiket és az általuk elért eredményeket ,és ami a legfontosabb, nem gondolják úgy hogy tökéletesnek kell lenniük. Ha nem gondoljuk úgyhogy mindig tökéletesnek kell lennünk kevésbé leszünk hajlamosak a önkritikára is, ami gyakran vezethet a folyamatos elégedetlenség érzéséhez, és az önértékelés csökkenéséhez.

Az egészséges önbecsülés azt is lehetővé teszi hogy jobban kezeljük az élet kihívásai űt. Akik elég jónak érzik magukat azok akár hibák elkövetése után is úgy érzik, hogy véghez tudják vinni a feladataikat. Ez a rugalmasság nagyon fontos a lelki rugalmassághoz.

Ha nem érezzük magunkat elég jónak, túlságosan függünk mások véleményétől és elismerésétől, amit a pszichológiában úgy hívunk, hogy külső forrásból vagy kívülről próbáljuk megerősíteni az önértékelésünket. A külső megerősítés folyamatos keresése, az állandó összehasonlítások  könnyen vezethetnek önbizalomhiányhoz, féltékenységhez, és akár toxikus kapcsolati mintákhoz is.
Azok akik nem tudják elfogadni hogy nem elég jók az hajlamosak folyamatosan másokkal összehasonlítani magukat. Ez az összehasonlítás sosem reális, hiszen mindig van valaki aki jobbnak tűnik nálunk valamiben. Ez a folyamatos monitorozás és összehasonlítás gyakran csökkentheti az önbizalmunkat és megerősítheti azt az érzést hogy nem vagyunk elég jók.

Ahhoz hogy jónak érezzük magunkat először
-reális elvárásokat kell támasztanunk magunkkal szemben, ami azt is jelenti hogy
-elfogadjuk hogy nem lehetünk mindenben tökéletesek.
-Ugyanakkor hibázni normális.

-Értékeljük a kisebb sikereket ne csak a nagyon nagy dolgokra koncentráljunk.

A pozitív visszajelzés természetesen fontos, akár magunktól, akár másoktól származik. Ez erősíti az önértékelésünket. Ismerjük el a kis teljesítményeket is, találjunk magunkban szépet, és kölcsönösen támogató barátságokra törekedjünk.

Az "elég jó vagyok" érzés megélése nagyon fontos, hiszen így reális elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben, elfogadhatjuk a hibáinkat, és jobbak lehetnek a társas kapcsolataink is. Az ezzel járó elégedettség abból fakadhat hogy el tudjuk fogadni magunkat, értékelni tudjuk magunkat úgy ahogy vagyunk. Ahogy a pszichológus Winnicott ("lég jó anya" koncepció) mondta: nem kell tökéletesnek lenni, elég ha elég jók vagyunk!

Szűr Andrea
Online pszichológus, Szexuál-terapeuta